Nem egyedi eset, hogy a tartós kapcsolatban élők kommunikációs módszerei veszekedéshez vezetnek. Egymás fejéhez vágnak régi dolgokat, sérelmek egész nyílzápora indul meg, hogy földre terítse az ellenfelet. Amikor a belső nyugalom is elszáll, esetleg valóban egy fájdalmas pontra tapint egyikőjük, vagy ha nem érzi valaki, hogy a társa megérti őt, akkor emelkedik a pulzus, és a hangerő is, megváltozik a beszédstílus.  Rosszindulatúak, gonoszak lennének? Nem hiszem. Önvédelem indul be, mert a gondolataik alapján veszélyérzetet generálnak.

Nem kell, hogy így legyen.

Minden változás alapja, hogy megismerem, mit, miért teszek. Mi mozgat, milyen érzések, gondolatok, látott, tanult működési séma vezet engem a cselekvésig. Van, amikor annyira beég, olyan sokáig működtetjük az automatikus programjainkat, hogy azt érezzük, változnánk, de nem megy.  Sokat segít, ha megértjük, milyenek vagyunk, miért viselkedünk úgy, ahogy. Ha megértjük, hogy a társunk miért olyan, amilyen. Ettől még ugyan nem fog megoldódni az automatikus programok cseréje, de legalább azt felismerjük, hogy nem a körülményeink határoznak meg bennünket, hanem az, amit teszünk, az hatással van a körülményeinkre.

Fontos tudni, hogy mindig van lehetőségünk a béke mellett dönteni. Minden vitás helyzetben eldönthetem, hogy veszekedéssé formálom, vagy megoldásközpontú beszélgetéssé. Mi kell az utóbbihoz?

Az igényét jelző fél szempontjából:

• Én-közlés,
• okolás mellőzése,
• tények közlése kombinálás, feltételezések helyett,
• jelenben maradás,
• a javítás szándéka,
• pozitív kérés,
• megfelelő hangsúly, hangnem,
• a mindig/soha szavak kerülése,
• tisztelet
• elfogadás, hogy talán nem lesz közös álláspont
• a nézőpontok különbözőségének elfogadása
• megértés

A meghallgató fél szempontjából:

• értő figyelem,
• csendben maradás,
• visszakérdezések a pontos igényfeltárás érdekében (Hogy érted ezt? Miből érzed ezt? Miből éreznéd ezt?)
• javítási szándék (ezt és ezt megteszem a javítás érdekében),
• tisztelet,
• empátia, a másik fél érzéseinek megértése és nem az igazság keresése, hiszen a másik fél érzéseit nem vitathatjuk el
• elfogadás, hogy talán nem lesz közös álláspont
• nézőpontok különbözőségének elfogadása
• bocsánatkérés, ha szükséges (ha nem érzed magad hibásnak, attól azt még kifejezheted a társad számára, hogy megérted az érzéseit, és fájdalmát)

Nem attól jó egy kapcsolat, ha nincsenek különbözőségek, véleményeltérések, hanem ha minden eltérést, feladatot javítási szándékkal, tisztelettel és megértéssel terelnek a megoldás felé. Közösen.

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner,
a Boldognak Lenni párkapcsolat-javító, önbizalom-erősítő könyvek szerzője