Nem tanultunk meg egyedül lenni. Nem ismerjük az egyedüllét pozitív hatását, nem tudunk mit kezdeni a csenddel. Megy a háttértévézés, tizenöt alkalmazás van nyitva egyszerre a laptopon és most már az okostelefonon is. Zajra vágyunk, külső biztonságra.Kívülről várjuk a megerősítést, a tetteink után várjuk, hogy valaki büszke legyen ránk és megveregesse a vállainkat. Magunkért cselekszünk ugyan (látszólag), mégis mástól várjuk, hogy visszaigazolja, hogy jók voltunk, szerethetőek vagyunk. Kiéhezve várjuk, hogy valaki ordítsa a fülünkbe, hogy minden rendben van.

Miért vágyunk párkapcsolatban élni, ha tele vagyunk elvárásokkal a másik felé?

Egy bizonyos szintig hihető, hogy az elvárás inspiráló hatással bír, de utána bebizonyosodik, hogy az elvárás lenyom és boldogtalanná tesz. Elvárjuk, hogy a társunk szeressen, csodáljon, védjen, támogasson, inspiráljon, emeljen fel, simogasson, ha kell, de tartsa a két lépés távolságot, ha épp arra van szükségünk. A társunk legyen szórakoztató, de ne poénnal oldjon minden helyzetet, legyen okos, határozott, de tudjon lazítani és ne akarjon uralkodni. Ismerje a romantikus húzásokat, de az ne csöpögjön a nyáltól. Legyen varázslatos szerető, de tudjon lágyan érinteni, mint egy lepkeszárny, ha arra van szükségünk. 

Baj, ha erre vágyunk egy kapcsolatban?

Az elvárással van baj. Azokkal, amiket várunk, hogy a társunk megtegyen értünk - a mi boldogságunk előhívása érdekében. Hisszük, hogy egy másik embernek ismernie és teljesítenie kell a vágyainkat, mert mi nem tudjuk szórakoztatni, megnyugtatni, szeretni, dicsérni, elismerni, csodálni, védeni magunkat – úgy, ahogyan az kielégítő lenne számunkra.

Egyetlen ember tud hű lenni és tökéletesen kiszolgálni bennünket, ezek pedig mi magunk vagyunk. Az élet robog akkor is, ha másra várunk, hogy boldoggá tegyen bennünket és akkor is, ha mi magunk vállalkozunk erre a feladatra. De valódi boldogságra, teljes biztonságra csak az utóbbi esetben van esélyünk.

Kahlil Gibran idézetét kértem kölcsön a bejegyzés végére:

„Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék: 
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között. 
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből. 
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek. 
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet. 
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek. 
Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét. 
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.” 

További önbizalom-erősítő, párkapcsolat-javító módszerekért, kattints a blogra!

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, tréner
a Boldognak lenni és a Két férfi között című könyvek szerzője