Házassági tanácsadóként gyakran találkozom olyan esetekkel, amikor a párkapcsolatban élő fél boldogtalanságának okaként azt nevezi meg, hogy a párja soha nem figyel rá, keresztülnéz rajta, semmibe veszi az igényeit. Ráadásul hiába próbálná ezt megbeszélni a társával, ő soha nem érti meg a kezdeményező fél szándékait. Maximum csak úgy csinál, hogy hamarabb befejeződjön a beszélgetés.

A soha és a mindig szavak gyakran ellenállást szülnek a hallgató félben, ugyanis ezek olyan általánosító jelzők, amik bizony bántóan hatnak (hiszen valótlan, túlzó megállapítás) és nehéz nyertes-nyertes pozícióban végezni, ha az egyik fél már a beszélgetés elején vádaskodik, okol.

Mikor és hogyan adjuk párunk tudtára, hogy kevés az a törődés, amit érzünk?

1, A probléma megbeszélését érdemes olyan időponthoz igazítani, amikor éppen nem puskaporos otthon a levegő. Történhet egy kellemes séta alkalmával, egy kávé mellett vagy otthon olyan időpontban, amikor a társunk épp semmi számára fontosat nem csinál.  Könnyebb lesz nekünk, kezdeményező félnek a feladatunk, ha nem kell a társunkat kizökkenteni semmi olyan kellemes tevékenységből, amit a mi nehéz témánk fog felváltani.

2, A második fontos dolog, hogy ne kezdjünk hibáztatással, vádaskodással! Ne úgy akarjuk jobb emberré faragni, hogy közben ócsároljuk!  Ahogyan Böjte Csaba testvér fogalmaz, senkit nem lehet jobbá szidni! És ez nagyon igaz! Kezdjük a beszélgetést kedvesen, dicsérve, és ha elmondtuk, hogy mi mindenben vagyunk büszkék párunkra, mi minden jót kapunk általa ebből a párkapcsolatból, akkor könnyebben fogja venni a pozitív megfogalmazásban érkező igényünket is.

3, Azt mondd, amit szeretnél, amit érzel, és ne arról beszélj, amit ő tesz vagy tett! Pl.: Napok óta szomorú vagyok és egyedül érzem magam. Látom, hogy sok a dolgod, de szeretném, ha esténként jutna idő arra, hogy többet beszélgessünk. Azt szeretném, ha segítenél a gyerekek vacsoráztatásában, fürdetésében, és akkor nem aludnál el, mire én végzek az altatással, hanem jutna idő arra, hogy megmasszírozzuk egymást s közben beszélgetnénk is. (ehelyett, hogy: Soha nem segítesz este a gyerekek körül! Mindig mindent egyedül kell tennem, te meg csak alszol! Egy lusta disznó vagy! Ne csodálkozz, ha majd valaki mással beszélgetek, aki képes arra, hogy velem is törődjön!)

4, Ne is akarjuk jobb emberré faragni őt! Gondoljunk úgy a vágyainkra, hogy azt szeretnénk, hogy a párunk és a mi viselkedésünk összhangban legyen. Ketten, közösen akarjuk megoldani a problémát és ne csak elvárjuk, hogy társunk változzon meg!

5, Egy ilyen beszélgetés során gyakran megesik, hogy a hallgató fél támadásként éli meg a felé közvetített kérést és a kezdeményező felet kritizálja közben. Senki nem szeret leértékelő szavakat hallani, ezért is írtam, hogy ne így akarjuk mi sem érvényesíteni a vágyainkat, tehát ha társunk is megfogalmazza az igényét felénk, akkor nem ér megsértődve elvonulni.  Minden kritika mögött igény húzódik meg, tehát jól tesszük, ha vitatkozás helyett társunk igényére koncentrálunk, hiszen lehet, hogy ebben rejlik a mi vágyunk teljesülésének a kulcsa is.

6, Támogasd a beszélgetést a testbeszédeddel is! Vedd fel a szemkontaktust, legyetek szemtől szemben, maradj nyugodt!

A párkapcsolat, a házasság adok-kapok konstrukció.  Nehezebb időszakban pedig nem kapok – nem adok mechanizmus.  A párkapcsolat minőségét, a benne élők boldogságát az határozza meg, hogy mennyire elkötelezettek egymás és a párkapcsolatuk irányába. Tisztelik-e, szeretik – e egymást annyira, hogy amikor otthon nem elégedettek, akkor nem dobálóznak egymásra, nem veszekedéssel, félrevonulással, külső kapcsolat bevonásával akarják oldani a sérelmeiket, hanem ehelyett a megbocsátásra, a közös célok megvalósítására, a szeretetteljes mindennapokra törekednek.

További életöröm-növelő, párkapcsolat-javító írásért kattints a blogra!

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner
a Boldognak lenni (gyakorlati életmódkönyv) és a Két férfi között (naplóregény) szerzője