A tartós kapcsolatokban – nem kell hozzá házassági papír – gyakran elveszik az erotika, az intimitás, a vágy a partner felé. Ha egy párnak szexuális problémája van, akkor a párkapcsolat javításával tudnak javítani a szexuális együttlétek minőségén, mennyiségén.

A kapcsolatok, természetükből fakadóan, az elején gördülékenyen mennek. Szinte nem kell erőfeszítést tenni azért, hogy a két ember jól érezze magát. Nem kell rávenni magunkat, hogy megkívánjuk a társunkat, mert örömmel és izgalommal állunk a felfedezés előtt. Nem akarjuk látni a társunk negatív tulajdonságait, nem akarjuk láttatni a kevésbé szerethető oldalunkat, mert félünk, hogy megtörik a lendület, elvész a kezdeti varázslat, eltűnnek az apró pillangók a gyomorból, melyek azt a jóleső bizsergést adják, amikor megpillantjuk a párunkat.  Motivál a vágy, hogy még jobban összetartozzunk, még közelebb kerüljünk, hogy kialakítsuk a közös életünket. Hogy legyen egy társunk, aki szórakoztat bennünket, aki mellett jól érezzük magunkat a bőrünkben, egy békés sziget a zűrzavarban.

Megszületik a „Közös”. Egy ideig jól is tudjuk működtetni, de mi történik azután? Miért kezd el apadni a vágy? Hova tűnik a belső motiváció, ami addig hajtott, hogy kedvesek legyünk egymáshoz, hogy felnézzünk egymásra, hogy kívánatosak legyünk?

A Közösből egyre többször szeretnénk visszakapni a feladások nélküli, szabad önmagunkat.Már nem célunk megszerezni magunknak a kiszemelt férfit vagy nőt. Nem vágyakozunk azért, ami már a miénk. 

Nehezítő tényezőnek szokták jelölni a gyermeknevelést, a kisgyermekes lét korlátait. Sem térben, sem időben nincs lehetőség arra, hogy a pár egymással törődjön, hogy figyelmesek legyenek, hogy beinduljanak egymásra. Amikor lesz rá idő, mert nagyok a gyerekek, akkor meg már nincs vágy egymás iránt.

Mi az, ami megöli a vágyat?

Például:

• egymás hibáztatása
• elvárások
• eltávolodás
• fel nem dolgozott sérelmek
• agresszivitás
• közöny
• sértődés
• anya/apa szerepbe ragadás
• harag
• önmagunk szabadságának blokkolása
• lelkiismeret-furdalás
• fantázia hiánya
• megfelelési kényszer
• önutálat
• kritizálás, leértékelés
• kedvesség, figyelmesség hiánya a mindennapokban
• önmagunk és társunk el nem fogadása
• ápolatlanság
• külső kapcsolat
• túlzott közelség
• megszokás

Több oka lehet, ha valaki nem kívánja a társát. Viszont van visszaút, van lehetőség arra, hogy újra felnézzenek, beinduljanak egymásra, hogy megéljék a vágyakozást egymás iránt.

Ahhoz, hogy ez megtörténjen, fel kell rázni magunkat a mindennapokban. Legyünk nyitottak a társunk felé, ismerjük fel és el a vágyainkat, engedjük szabadon a fantáziánkat, legyünk kedvesek. Keressük meg azt, ami beindít bennünket a másikban, és ne várjunk arra, hogy olyat tegyen, amitől vágyat kelt bennünk. Félretéve elvárásainkat, csalódásainkat - kezdeményezzünk!  Törekedjünk arra, hogy mi magunk is életörömmel telve éljünk. Legtöbb ember számára az a vonzó, aki szereti önmagát, aki vidám, aki képes átengedni magát a szenvedélynek, aki tudja élvezni a pillanatot, aki jól érzi magát a bőrében.

Az emberek többsége várja, hogy a társa elkápráztassa őt, hogy olyan dolgokat tegyen, úgy nézzen ki, hogy vonzóvá váljon. Ez passzív, kiszolgáltatott állapot. Várakozás helyett érdemes más szemmel nézni önmagunkra és a párunkra, mint eddig. Érdemes új dolgokat kipróbálni együtt, a jelen pillanatot kihasználni a múlt eseményein rágódás helyett. Törekedni arra, hogy a pozitív tulajdonságaira koncentráljunk a hibái helyett, hogy legyen kedvünk újra és újra megkapni őt.

Ma vagy hátralévő életedben a legfiatalabb! Kezdj el élni!
Segítő könyvek, módszerek, technikák a blogon.

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner
a Boldognak lenni könyvek szerzője