Az ügyfeleim történetei alapján megállapíthatom, ha egy kapcsolat legalább 1,5 – 2 éve ellaposodott, akkor ott hamarosan felüti a fejét a válás, vagy a szeretői viszony gondolata, vagy már a hűtlenség meg is történt. Persze, sok esetben van lehetőség arra, hogy visszataláljanak egymáshoz a felek, míg mások inkább valaki más mellett szeretnének boldogok lenni.
A nagy kérdés egyébként, hogy valóban boldogtalanok a házastársak, vagy csak boldogabbak akarnak lenni… Mert gyakran megesik, hogy amikor meglátják az életükben mindazokat a jelenségeket, tapasztalásokat, melyek hálára adhatnak okot, akkor megváltozik a véleményük arról, hogy boldogtalanok-e.
Amikor két fél újra közeledni akar egymáshoz, mert nem szeretnék megszakítani azt a kapcsolatot, melyet tizenéve kialakítottak, vagy mert fontos ígéret nekik az, amit a házasságkötéskor tettek, vagy mert emberileg nagyra értékelik a társukat, akkor vannak olyan viszonyítási pontok a mindennapokban, melyek segíteni fogják őket abban, hogy meglássák, milyen szerencsés emberek.
Az utolsó pillanat
Az egyik ilyen, amit érdemes meglátni, és megjegyezni, hogy senkinek nincs megígérve a holnap. Tudom, hogy gyakran kerül elő ez a megállapítás a bejegyzéseimben, de nem véletlen. Amikor szeretem a társam, csak sok mindenben felbosszant, és úgy vélem, mással könnyebb lenne nekem, akkor mindig emlékeztetem magam, hogy még az is lehetséges, hogy ez az utolsó pillanat, amit vele tölthetek, amikor láthatom, amikor megérinthetem…
Azért élünk együtt, hogy nekem könnyebb legyen?
A másik gondolat, ami közelebb tudja vinni egymáshoz a feleket, ha sikerül beépíteni a szemléletünkben, hogy senki sem azért él mellettünk, hogy bennünket szórakoztasson vég nélkül. Ha mi céltalanok vagyunk, vagy unjuk a saját életünket, a beszűkült életterünket, azért nem a társunk a felelős. Soha nem késő megnézni, hogy mit tanultunk a társunktól, mi az, amiben jobban menedzseli az életét nálunk. És ne legyünk irigyek, vagy bükkfejesek, hanem vegyünk példát róla mindabban, ami a mi életünket is előre vinné.
Jár nekem?
A harmadik megszívlelendő gondolat, hogy minden átmeneti, és semmi sem temészetes, hogy az életemben van, és megtörténik. Az, hogy van hol laknom, biztonságban vagyok, van, aki szeret, aki velem akar élni, aki segít, ha beteg vagyok, vagy megpróbál egy közösséget működtetni velem, az nem természetes. Az az élet ajándéka, és nem ér mást hibáztatni azért, mert nem érzem a hálát az életemben lévő csodákért. Minden átmeneti. A jó is, és a rossz is, ezt ne felejtsük el.
Így vedd kézbe a sorsod!
Ha boldogtalan vagy a kapcsolatodban, nézd meg, miből fakad ez az érzés. Mindenben fellelhető az ok-okozat összefüggés. Mi az, ami gátol abban, hogy kiteljesedj, hogy a választott társad mellett is megvalósíthasd azt, amiért megszülettél, ami benned van. Mert ha igazán őszintén, és mélyen utánanézünk, kiderül, hogy mindaz, ami korlátoz bennünket, az a mi fejünkben van…
Ha valaki nem boldogul egyedül a megoldás megtalálásában, majd kivitelezésében, kérjen bátran külső segítséget. Manapság – a boldogabb élet hajszolásakor – ez annyira gyakori elakadás, hogy nem szégyenkezni kell miatta, hanem megtalálni azt az irányt, amivel a párkapcsolatot tudják építeni.
Ha szeretnéd, hogy neked is segítsek túl jutni ezen a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, akár a kommunikációban, egymás megértésében vagytok elakadva), itt írd be magad a naptáramba. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.
