A tartós párkapcsolatok életében előbb-utóbb el szokott jönni a pillanat, amikor valamelyik fél megérzi, hogy az élet, amit él, hiányos. Hiányzik számára valami, amit régóta nem érzett, és ez – noha különböző tünetekben jelentkezik -, a szeretethiány. A hűtlen felek általában olyanokat mondanak, hogy „egy ideje nem éreztem szeretve magam”, „nem ismerte el a társam a sikereimet”, „nem érdeklődött irántam”…stb.
Ebben a bejegyzésben nem beszélek sokat arról, hogy miből fakadnak ezek az érzések, vagy hogy valóban a társ tehet-e arról, ha megfogalmazódnak ezek az érzések. A blogomon több cikk is foglalkozik a hűtlenség témájával, több oldalról megvilágítva.
Most inkább arról írnék, hogy mi segített a megcsalt feleknek abban, hogy helyre tegyék azt, ami történt velük, és meg tudjanak bocsátani a társuknak, és önmaguknak.
A hűtlen felek azt szokták sorolni, hogy milyen hiányban szenvedtek, a megcsalt felek pedig attól a fájdalomtól nem tudnak szabadulni, amit a csalódás, az átvertség, a bizalom megtörése okozott a hűtlenség kiderülésekor. Önmagukat érzik degradálva, és azt érzik, hogy árulás történt mindabban, amit közös egységnek gondoltak. Azt hitték, olyan közösségben éltek a párjukkal, ami jóformán kikezdhetetlen, ha vigyáznak rá mindketten. A hűtlenségkor pedig a csaló fél nem őrizte a tüzet, nem óvta a közösséget.
Egy ilyen esetben sovány vigasz magyarázatként, hogy emberek vagyunk, esendőek, és sokszor nehezen parancsolunk a vágyainknak. Így van ez a fogyókúra terén is, nem csak a szexuális vágyakat illetően. Csak egy falatkát, csak ma még ezt a csokit megeszem, de holnaptól nem engedek a vágyaimnak…
Ha kiderül a hűtlenség, mindkét (három) félnek döntést kell hoznia. Maradnak a házasságban, vagy elválnak az útjaik. Bármelyiket is választják, mindkettejüknek érdemes dolgozni az önértékelésükön, az önismeretükön, mert bárhogy is alakul az életük a továbbiakban, szükség lesz arra, hogy tudják, mi miért történik az életükben, és hogyan tudnak egy másik végeredményt megalkotni az ok-okozati összefüggésekre építve.
Amit a megcsalt fél tehet azért, hogy könnyítsen a mindennapjain:
- akarjon megbocsátani, akarja elengedni az áldozat szerepet
- hozza meg a döntést, hogy a társával akar élni a történtek ellenére is
- tanuljon meg a jelenben lenni (nem a múlton tépelődni, nem a jövőtől szorongani)
- ismerje fel és el a saját értékeit (térképezze fel, ha nem tudja, milyen értékes)
- értse meg, hogy mi volt az előzménye annak, hogy a társa meghozta a hűtlenség döntését
- miután megértette a folyamatot, lássa benne a saját felelősségét a kialakult helyzetért (a döntésért nem ő a felelős)
- ismerje meg a hűtlenség döntésének természetét általánosságban
- a nyomozás helyett, ahelyett, hogy minden részletet tudni akar, arra induljon, hogy mit tehet azért, hogy a párja a házasságon belül lássa magát olyannak, élje az életét úgy, ahogyan a szeretői viszonyban tapasztalhatta (de! nem kell olyanná válnia, mint a szerető, mert nem a szerető lénye a lényeg, hanem az, amit a társ megélt azokban a pillanatokban)
- ismerje meg, hogy melyek azok a cselekvések, mulasztások, melyek javítanak vagy rontanak a kapcsolat helyreállításában
- a fájdalmas, gennyező lelki sebet engedni kell bevarasodni, és elhalványulni
A megcsalást feldolgozni nem könnyű, de nem lehetetlen. Van egy-két alapgondolat, amit nem szabad elfelejteni a megbocsátáskor. Érdemes önmagának is kérdéseket feltenni arra irányulva, hogy vajon hasonló érzésekkel élve, mint amit a társa érzett, vajon mit tett volna… van-e olyan helyzet, amikor ő is hasonlóan szeretetfüggő, csak épp másképp nyilvánul meg…stb.
Ha helyre akarják tenni a párkapcsolatukat, nem érdemes a tettes-áldozat szerepkört kiosztani, vagy benne ragadni, mert ilyen leosztásban fájdalmas, és nehézkes időszaknak néznek elébe. Természetesen a partner rendszer újra felállítása nem veszi el a hűtlen fél felelősségét, és nem mentesíti a kapcsolatot attól, hogy a párok magukkal vigyék tovább ezt a fájdalmas tapasztalást. De partnerként van esélyük, hogy most már olyan kapcsolatot építsenek, melyben mindketten jól érezhetik magukat.
Ha valaki nem boldogul egyedül a megoldás megtalálásában, majd kivitelezésében, kérjen bátran külső segítséget. Manapság – a boldogabb élet hajszolásakor – ez annyira gyakori elakadás, hogy nem szégyenkezni kell miatta, hanem megtalálni azt az irányt, amivel a párkapcsolatot tudják építeni.
Ha szeretnéd, hogy neked is segítsek túl jutni ezen a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, akár a kommunikációban, egymás megértésében vagytok elakadva), itt írd be magad a naptáramba. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.
