Az emberek csak egy bizonyos szakaszon kísérnek el bennünket. Ennek a szakasznak az időtartamát nem tudjuk, még csak megbecsülni sem érdemes. Vannak, akik egész életükben hozzánk (is) tartoznak, vannak, akik az életünk végéig velünk maradnak, míg mások csak pár hónapot, vagy évet tartózkodnak a közelünkben, és miután egymás mellett mindketten megtanultuk, amit kell – továbblépünk.

De mi van akkor, ha nehezen megy az elengedés?

A tartós párkapcsolatban élők általában sokat dilemmáznak válás előtt. Keresik az igazságot, a helyes döntést, a legkevesebb veszteséggel járó megoldást. Gyakran akár évekig toporognak, hezitálnak, és közben olyan lépéseket tesznek, melyek alatt nem ismernek az akár idealizált önmagukra. Minél homályosabb, hogy ki is ő valójában, és mit is szeretne, annál nehezebb az elengedés, mert mi van, ha…

Elengedni vagy javítgatni?

A párok, akikkel dolgozom, gyakran teszik fel a kérdést, hogy meddig van értelme foltozgatni a kapcsolatot, és mikor jön el az a pont, amikor már felesleges időpocsékolás.  Konkrét határidőt nem fognak hallani tőlem. Azt tapasztalom, hogy akik szeretik a társukat, és valójában szeretnének vele együtt „megöregedni”, azok sok kellemetlen tapasztalást képesek könnyedén vinni a batyuikban, mint azok, akik nem elkötelezettek a társuk, és a közösen vállalt céljuk irányában.

Néhány gondolat, ami az elengedés döntésének meghozatalakor felmerülhet:

1, Nem akarom, hogy ez az ember az életem része legyen, mert a „találkozásaink” után kevesebb vagyok, mint voltam, és ezen az önbecsülésem emelése sem segíthet. Mellette maradva nem vagyok képes újra összerakni magam.

2, Nem akarom nem bántani (büntetni) a társam, így inkább elhagyom, hogy ne törjem le jobban az önbizalmát, és ne vegyem el az önmagába vetett hitét.

3, Nem engedem, hogy tovább olyan megalázó helyzetekben legyek, melyek a partnerem hatalmi játékáról szólnak. A helyzeten nem akarok javítani, több esélyt nem akarok adni.

A válás, vagy szakítás előtt érdemes megvizsgálni, hogy most egy (tartósan) nehezebb élethelyzet az, ami miatt belefásultunk, vagy csalódottak vagyunk a párkapcsolatunkban, vagy a szeretet és az elköteleződés szűnt meg, és nem is áll szándékunkban tenni azért, hogy ez másképp legyen.  Az is beszédes lehet, hogy önmagamat azért veszítettem-e el ebben a kapcsolatban, mert nem mertem változtatni.

Segítő kérdések:

A félelem (harag) vagy a szeretet vezérel bennünket abban, hogy továbblépjünk?
Ezen sok múlik a lezárás, az elengedés megélésében. A szándék tisztázása fontos eleme ennek a folyamatnak.

Mi a célunk a maradással? 
Mit várunk az elválástól?
Mennyire menekülő út a kilépés, és mennyire önfeladás a maradás?
Van-e hitünk a változásban, az erőnkben, a párunk és a saját változtatási képességünkben?
Mi az, amit hajlandóak voltunk megtenni a párkapcsolatunkért, és mi az, amit nem?
Mivel lettünk többek a kapcsolat által?

A lezáráskor magunk mögött hagyjuk a múltat, a jó és a rossz történéseket egyaránt.  Noha, könnyebbnek tűnik, ha az elengedéskor a másik fél negatív tulajdonságaira, a kellemetlen élményekre koncentrálunk, de hosszú távon mégsem lesz célravezető. Ha nem tanulunk a helyzetekből, ha nem vállalunk felelősséget azért, ami rajtunk múlt, és nem ismerjük el a társunknak, hogy mi mindenre tanított bennünket, vagy mennyi mindent tett meg a kapcsolat teljes ideje alatt értünk, akkor nem csak a lezárással, de az azt követő újrakezdéssel is meggyűlhet a bajunk.

*****

Ha valaki nem akar elválni, és újrakezdeni a párkapcsolat kiépítését és fenntartását egy új személlyel, hanem a meglévő rendszerben kíván eltölteni még 30-40 évet, akkor érdemes most tennie valamit a változásért, hiszen a hátralévő életében most a legfiatalabb. Egy új nézőpontból, új szemlélettel, új célokkal, önmagát és a társát újra megismerve nekivágni a házasság újabb, örömtelibb fejezetének.

 Ha szeretnéd, hogy Neked is segítsek túl jutni ezen a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, vagy csak rendezni szeretnéd az érzéseidet, életedet), itt írd be magad a naptáramba. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.

Örömteli napot kívánok!

 Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner