A tartós kapcsolatban élők egy része a beszélgetés gyakoriságából, minőségéből szűri le, hogy hányadán is állnak. Ha át tudják beszélni, hogy mi történt velük aznap, akkor érzik a kötődést, érzik, hogy fontosak a másiknak, hiszen a partner érdeklődik iránta, és akképp ad visszajelzést, amire a beszélőnek igénye van: vagy csak meghallgatja, vagy tanácsot ad, vagy együttérzését fejezi ki. És ez esetben mindenki szeretve érezheti magát.

Azonban, ahogy egyre több feladata van a párnak, ahogy észrevétlenül bekúszik a távolodás, vagy az egyén élethelyzetéből, életfeladatiból fakadó önértékelés-csorbulás, fájdalmas események feldolgozásának hiánya, úgy halkulnak el ezek az alkalmak, mígnem szinte teljes némaság lesz az uralkodó az egykoron éjszakákat átbeszélgető párok életében.

A kommunikáció elakadásának következménye

Vannak párok, akik hasonló szeretetnyelven beszélnek, és a kommunikáció csökkenése nem okoz problémát, mert megélik a figyelmet, a szeretetet egy érintésben, egy gesztusban.

Vannak párok, ahol mindketten a beszélgetésekből szűrik le, hogy a társuk mennyire tartja fontosnak őket. Ha ők nem beszélgetnek egymással, nem érdeklődnek szavakkal egymás iránt, akkor – hiába várják társukat virággal, kitakarított lakással - egyik fél sem fogja szeretve érezni magát, és könnyen kialakulhat egy jó beszélgetés (a figyelem megélése) – valaki mással.

Azoknál, akik nem egyező gesztusokból érzik szeretve magukat, ha az egyik fél nem beszél, a másik meg sokat szeretne beszélgetni, akkor konfliktus alakul ki. Az, akit nem hallgatnak meg, mellőzöttséget érezhet, míg az, akit szóra akarnak bírni, úgy érezheti, hogy nem veszik figyelembe az egyéniségét, az igényét, és szintén azt szűri le, hogy nem szeretik már egymást, hiszen folyamatosan a hiány van közöttük reflektorfényben.

A napi ügymenethez tartozó kérdésköröket általában megvitatják a felek, főleg, ha szülők is. Akkor a családi logisztika tisztázott szokott lenni, és csak a kötődést erősítő kommunikáció hiányzik. Az alábbi pár kérdés azoknak jelenthet segítséget, akik már nem találják a témát, amiről szívesen beszélnének, ám szándékukban áll érdeklődni a társuk iránt.

Néhány kérdés, amivel közelebb kerülhetsz a társad lelkéhez, gondolat-, és érzelmi világához:

1, Melyik közös élményünkre emlékszel vissza a legszívesebben?

2, Mi az, amit tehetnék, hogy te boldogabbnak érezd magad a kapcsolatunkban?

3, Ha lenne egy varázspálcád, melyik 5 dolgot változtatnád meg az életedben?

4, Ha nem számítana a pénz, hova utaznál, és mit csinálnál ott?

5, Mit valósítanál meg, ha tudnád, hogy biztosan sikerülni fog?

Amikor egy ideje már nem beszélgetnek a párok, és ráadásul sok a sérelem is, amit hordoznak, esetleg az ego sem engedi, hogy hibáztatás nélkül tudjanak beszélni egymással, akkor rendkívül fontos, hogy a megfelelő időt válassza ki a kezdeményező fél. Amikor béke van közöttük, amikor a másik fél hangulata sem pattanásig feszült, hanem sikerült egy olyan oldott teret teremteni (pl.: dicsérettel, én-idő meghagyásával, kedvességgel, a társ szeretetnyelvét használva…), amelyben szívesen meg fog szólalni a másik fél is. Ha eleinte nem talál olyan szíves fogadtatásra a kezdeményező, amelyre számított, az ne szegje kedvét. A kapcsolat javításához egy-két nyitás nem mindig elég, de a vágyott jövőképet látva könnyebb lesz kitartónak lenni.

A kapcsolat javításához érdemes

• feltérképezni, hogy mi a szeretetnyelvetek, és hogyan tudjátok megélni a mindennapokban,
• milyen reakciótok vezet konfliktushoz,
• mi miatt van elakadás a kapcsolatotokban,
• vagy szeretnétek a sokszor félrecsúszó kommunikációt kezelni és javítani,
• feldolgozni a hűtlenség fájó tapasztalását, akkor

írjátok be magatokat a naptáramba, és segítek meglátni azt, amivel fejleszteni tudjátok a kapcsolatotokat.

Örömteli napot kívánok!