A párkapcsolatban bekövetkező távolodást nem feltétlenül élik meg az emberek pozitív állapotként. Főleg azok, akik épp, hogy közelebb szeretnének kerülni a társukhoz, ahelyett hogy kénytelenek lennének mellőzni a partnerük társaságát. Akár azért, mert már rég elfelejtették, hogyan kell önmagukban, önmagukkal jól lenni, vagy azért, mert nem merik távol engedni a társukat, az elvesztésüktől való félelem miatt.

Az már megint más kérdés, hogy vajon mitől távolodik el valaki a társától. Talán túl közel, már-már zavaróan közel voltak egymáshoz, talán mert a gyermeknevelés rutinjában felolvadtak, vagy esetleg a megélt hiányérzet fordítja el őt valami, vagy olykor valaki más felé.

A távolság hozhat jót is.

A párkapcsolatban igény van a megszokottság, a kiszámíthatóság, a kuckós egységérzet megélésére, de a pezsgéshez, a társ felé megélt vágyra viszont szükség van a távolságra, a birtoklás elengedésére, az érzésre, hogy bármikor elveszíthetjük a partnerünket-akár örökre. Hiszen leginkább csak messziről tudunk igazi vágyat érezni. Ami egybeolvad velem, az már az enyém, az én is vagyok, azt nem látom teljes egészében, így vágyat is nehezebb érezni irányába.

Miért lehet jó, ha eltávolodnak a felek?

Megélhetik azt a „törékenységet”, ami minden pillanatunkban benne van. Az életben a fordulatok kiszámíthatatlanul érkeznek, így a párkapcsolatot tekintve megláthatjuk, hogy nem magától értetődő dolog, hogy a partnerem mindig velem van, és végre megtalálhatják a felek újra önmagukat, hogy megélhessék az életörömöt, a fejlődés csodálatosságát.

Ha ott tart egy párkapcsolat, hogy az egyik fél szabadságra vágyik a szoros kötelékben, akkor a társ megtartása érdekében nem biztos, hogy az lesz a legjobb megoldás, hogy foggal-körömmel ragaszkodva, minden másodperccel elszámoltatva kezeli a társ a helyzetet. Persze, a szélsőséges megoldások ritkán jók, így a mindkét fél elfordulása is fenyegetőnek tűnhet a párkapcsolatra.

Az eltávolodott, de válni nem akaró ügyfelek azt szokták mondani, hogy a legtöbbet azzal tehetné a társa azért, hogy ő visszataláljon hozzá, hogy jól érzi magát a bőrében, boldog, céltudatos, önmagára adó emberré válik, aki a saját lábán is megáll. Mindez vonzó lenne az ő szemükben, mert ahelyett, hogy az épp szabadságra vágyó társat figyelné állandóan, és morgolódna annak elfordulása miatt, önmagára figyelve olyan képet alakítana ki, amelyre a messzebb álló társ rá tudna nézni, és megérkezhetne a vágy, hogy a partner társaságában, közelségében, energiájában szeretne lenni.

A távolság jót hozhat, hogyha a felek jól kezelik, hogy egy kicsit messzebbről nézhetnek egymásra, és nem a félelem, vagy a kilépési vágy lesz az uralkodó érzés. Semmi nem történik véletlenül egy párkapcsolatban. Mindennek megvan a múltban gyökerező oka. Ha valaki visszagöngyöli a történteket, pontosan láthatja a saját felelősségét, hogy mit tett, vagy nem tett meg azért, hogy most ezt tapasztalják a kapcsolatukban, és tanulhatnak ebből.

A távolság hozhat jót, mert szeretni kicsit messzebbről is lehet. A gyermekünket is engedjük a játszótéren szaladgálni, mert tudjuk, hogy vissza fog jönni hozzánk.

Miért ne tehetnénk bizalmat a társunkkal való kapcsolatunkba is?

Ha szeretnéd, hogy neked is segítsek túl jutni  az elakadáson, a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, akár a kommunikációban, egymás megértésében vagytok elakadva, boldogtalan vagy, és nem találod a kiutat), itt írd be magad a naptáramba. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.

Laskai Nelli

házassági tanácsadó, életöröm tréner