A tartós párkapcsolatban előfordul olyan időszak, amikor a partnerek nem kommunikálnak egymással – a kötelező praktikus témakörökön kívül. Jóformán egy logisztikai meeting erejéig találkoznak csak. (Vidd a gyereket iskolába, majd megyek én érte, utald át az ebédpénzt, hívd fel anyádat, ma te vagy a soros kivinni a szemetet…stb.)
A spontaneitás elveszik az életükből, leginkább rutinszerűen működnek. 

Mi lehet a kommunikációs elakadás mögött?

Nincs mit mondani? Nem hiszem.

Nem akarnak egymás előtt megnyílni? Sokkal valószínűbb.

Amikor meghitt párkapcsolatban élünk, akkor szívesen osztjuk meg a gondolatainkat, érzéseinket a társunkkal, hiszen nem félünk a leértékeléstől, az elutasítástól. Olyan embernek látjuk a társunkat, amilyen ember mellett merjük adni önmagunkat. Mindenféle palást nélkül. De mi van akkor, ha nincs jelen a meghittség? Ha sérelmek vannak a felekben?

Akkor bizony az ego előrelép, és nem engedi, hogy a partner betekintést nyerjen a legőszintébb, legbensőbb titkainkba. Azt akarjuk, hogy igazolva legyen az igazunk, és nem arra figyelünk, hogy mitől leszünk boldogok.

Egy férfi ismerősöm mondta, hogy a nők nevelés célzattal, kvázi büntetésként használják a szexuális érintkezés megvonását a kapcsolatban. Ha nem úgy tett a férj, ahogy a feleség akarta, akkor válaszul bizonytalan ideig nem történt semmi sem a takaró alatt. Én másképp gondolom ezt: amikor valaki nem szeretné levenni a ruháját a másik előtt, és nem akar lemeztelenítve állni előtte, akkor a lelkét nem engedi a saját, őszinte formájában láttatni. Nem bízik a másikban, úgy érzi, sebezhetővé válik. Mivel sérelmeket cipel a szívében, nem akarja, hogy az, akivel ő most legszívesebben több lépés távolságra akar lenni, azzal szemben eltüntesse a fizikai távolságot.  Nem igazán a büntetés van a fókuszban, hanem az, hogy nem akarja átadni magát a másik embernek. És szerintem ez az igazán izgalmas. Ezt kiboncolni, megtalálni az egybeolvadás elutasításának okát.

Esther Perel tökéletesen megfogalmazta, hogy a szexuális előjáték nem az aktus előtt öt perccel kezdődik, hanem az előző orgazmus után azonnal. És ebbe az egymás előtt lemeztelenedésbe, a test és a lélek kitárulkozásába, befogadásába beletartozik az egymással történő kommunikáció, a gesztusok,a szívességek, a dicséretek, az apró ajándékok, melyek mind azt hivatottak jelezni, hogy törődünk a másikkal, magunkkal is, és fontos nekünk, hogy mindketten jól érezzük magunkat együtt.

Hogyan lehet előhívni a pezsgő, szeretetteljes, őszinte kommunikációt?

Például számolunk azzal, hogy nem csak szavakkal lehet kommunikálni. Ott van a testbeszéd, a párunk szeretetnyelvének csatornája. Ha szavakkal szeretnénk jelezni, hogy mi az, ami miatt nem kielégítő a párkapcsolatunk, akkor  próbáljuk meg nem vádolni a társunkat. Keressük meg a saját felelősségünket a történetben, és vállaljuk fel azt. Érdeklődjünk az ő álláspontjáról. Kérjünk bocsánatot, ha van miért és tegyünk javaslatot arra, hogyan érhetnénk el, hogy mindketten szeressük a párkapcsolatunkat, egymást.

Egy kapcsolat felrázásakor, a testi – lelki némaság feloldásakor nem célravezető az egónk szerint cselekedni. Sokkal inkább érdemes feltenni magunknak a kérdéseket:

Mit tehetek most azért, hogy pozitív irányba mozduljon a párkapcsolatom?
Miben kellene másképp tekintenem a társamra?
Miben kellene másképp tekintenem magamra?
Mi az, amit hiányolok magamból?
Mi az, ami visszafog abban, hogy "beinduljak" a társamra?
Mit kellene éreznem, hogy legyen kedvem újra egy húron pendülni a társammal?

A válaszainkat pedig a szeretet jegyében, önmagunkra támaszkodva cselekedetre váltani.

További önbizalom - növelő, párkapcsolat - javító írásért kattints a blogra!

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner,
a Kezdj el élni! Életöröm programok,
a Boldognak Lenni Könyvek szerzője