A körülményeinket sokszor nem befolyásolhatjuk, de azt mindig, hogy mit gondolunk egy adott helyzetben magunkról, a világról, arról, hogy az élet hogyan támogat bennünket. Amikor egy pár úgy dönt, hogy véget ér a kapcsolatuk, akkor az megviseli őket. Még ha nem is éltek boldogan, ha sokat bántották is egymást, mégis összetartotta őket a megszokás, a változástól való félelem. Sokan inkább azt választják, hogy beleragadnak egy rossz kapcsolatba, minthogy változtassanak, és feladják régi szokásaikat egy sokkal jobbért.

Nem tudatlanok vagy rossz emberek, egyszerűen csak félnek a változástól, a bizonytalanságtól, a kiszámíthatatlanságtól. Látják a kevésbé jó példát maguk körül: azokat az embereket, akik egyedül és magányosan, betegen élnek. Ezt látva meg sem fordul a fejükben, hogy velük másképp is lehet. Ugyanez a félelem gátolja azt az embert, aki nem meri megnyitni a saját vállalkozását, nem mer munkahelyet váltani. Fél attól, hogy mi lesz, ha mégsem jön ki jól belőle.  Elfelejtik, hogy más emberek, másfajta tudatossággal, más célokkal – más körülmények között élnek.

Csapda 1. : Hiába rossz valami körülöttünk, de legalább már kiismertük, megszoktuk.

Minden alkalommal, amikor egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik. És ez valóban így van. A kérdés csak az, hogy amibe átvezet bennünket a helyzet, arra hogyan reagálunk. Amikor a régi fejezetünk lezárul, akkor vajon kézzel-lábbal tiltakozva, hadakozva húzza a körmünk a csíkot a padlóba kapaszkodva, vagy szépen, megköszönve az eddigi lehetőséget és szép élményeket önként nyitjuk-e meg életünk új szakaszát?

Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben elengedhetetlen, hogy rugalmasak legyünk a változásokhoz, és legyen hitünk abban, hogy bármi is jön, azt fogjuk tudni működtetni a szándékunk szerint. Nem ahogy esik úgy puffan, hanem ahogy lesz, úgy lesz jó nekünk. Jó. És nem azért, mert mások úgy fognak viselkedni, hogy mi abban örömünket leljük, hanem örömünket leljük abban, ami történik. Mert úgy döntünk, hogy kihozzuk a maximumot az új helyzetből. Ha mégsem a szánk íze szerint alakul a dolog, mindig lesz lehetőségünk változtatni. Ezt nem szabad elfelejteni.

Csapda 2. : A körülmények áldozata vagyok.

Vannak azok az esetek, amikor először azt várjuk el, hogy letegyen az élet számunkra valami jót az asztalra, és majd csak akkor fogjuk mi jól érezni magunkat. Ezek azok a helyzetek, amik így kezdődnek:

• Ha lefogyok, akkor boldog leszek, örömmel megyek társaságba, nyitott leszek egy új párkapcsolatra
• Ha lesz havi többszázezer forintnyi bevételem, akkor majd kedves és türelmes leszek, mert nem szorongat mindaz, ami most a hiányban igen
• Nincs életkedvem, mert nem szeret engem az, akit én igen
• Nem változtatok, mert nem tökéletesek a körülmények

De valójában ezek a dolgok fordítva működnek. Először a mi gondolatainkra, pozitív érzéseinkre van szükség ahhoz, hogy megvalósuljon, amit szeretnénk. Nem mágia, nem varázslat; egyszerűen akkor vesszük észre a lehetőségeinket, amikor jó hangulatban vagyunk. Olyankor a gyaloglás nem a saját autó hiánya, hanem az egészség megtámogatása, a lehetőség, hogy másokkal beszélgessünk, összeintsünk, rámosolyogjunk. Az örökké vitatkozó főnök nem a pechszériánk része, hanem egy lehetőség, hogy megtanuljuk a helyes konfliktuskezelést, átértékeljük a munkánkat, a munkahelyen betöltött szerepünket, a munkakörünk illeszkedését az életünkbe. Minden lehetőség számunkra - ha úgy akarjuk.

Ma vagy hátralévő életedben a legfiatalabb. Használd jó dolgokra a gondolataidat!

További önbizalom - növelő, párkapcsolat - javító írásért kattintson a blogra!

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, motivációs tréner,
a Kezdj el élni! Életöröm program,
a Boldognak Lenni Könyvek szerzője (Összhangban lenni, Boldognak lenni, Két férfi között)