A napokban beszéltem valakivel, akit megcsalt a férje. Ebben eddig nincs semmi különleges, ám abban igen, hogy miként kezelte ez a nő, ez a pár a kapcsolatukba érkező hűtlenséget.

A történet váza megegyezik sok más esettel, amikor is az egyik fél felismerte, hogy nem érzi szeretve magát. Tett próbálkozásokat, hogy a párkapcsolatban megkapja, de azután feladta az egészet. Belül. Kívül pedig úgy tettek, mintha semmi nem történt volna, mintha semmi nem hiányozna. Egyszerűbb volt nem beszélni róla, mint feltárni az okokat és megszüntetni az okozatokat.

Szépen éltek, de belül sorvadtak. Mivel fontos volt számukra, hogy ne bántsák egymást szándékosan, igyekeztek ellenállni a kívülről érkező kísértéseknek. Mígnem egyikőjük egy helyzetben meghozta a döntést és más valakivel feküdt ágyba. Semmi extra vonzó nem volt a szeretőben, sokkal inkábba a helyzet ejtette rabul őt: teljesen tiszta lappal, nulla felelősséggel zakatolt a kielégülés felé. Nem kellett beszélgetni a kihűlt érzelmekről, az elfordulásról, a gyerekekről, az életközépi válságról. Csak oda kellett adnia magát és megérkezett az, ami évek óta nem történt meg. 

A hűtlen fél érezte, hogy él, hogy pezseg, hogy szerethető. És ezek az örömteli érzések drogként hatottak rá. Újra és újra meg akarta tapasztalni. Egy ideig lelkiismeret-furdalása volt, mikor a feleségével vacsorázva a szeretőjével töltött percek peregtek le előtte, de később már ez sem okozott gondot számára. És ez a pont volt az, ahol kiszállt a szeretői viszonyból. Nem a felesége miatt, hanem mert nem akart olyan lenni, akinek még lelkiismeret-furdalása sincs attól, hogy titkokat visz a házasságába, hogy hazudik a feleségének és elárulja a kapcsolatukat. Ő nem akart tovább hazug lenni, nem akarta dugdosni a telefonját, nem akart összerezzenni, ha váratlanul valaki becsöngetett. Tiszta mindennapokra vágyott.

Egy nyugodt napon mindent elmondott a feleségének. Elmondta, hogy miért bonyolódott egy ilyen viszonyba, hogy mit talált meg benne, és milyennek látta magát a viszony tükrében, és milyen felismeréssel szállt ki belőle.  Elmondta, hogy nagyon sajnálja, hogy ezt a megoldást választotta, és hogy ezzel megbántotta a feleségét. Azt is elmondta, hogy szeretné, ha visszahoznák a szenvedélyt, a pezsgést, az életet a házasságukba.  Szereti a feleségét, és nem akarja elveszíteni, főleg olyan valami miatt, ami megkapható otthon is.

A feleség megszenvedte a szemfelnyitó napokat, de bizalmat szavazott. Egy idő után már nem méregette magát a másik nőhöz, a másik nővel való viszonyt a házasságukhoz, nem kereste a miérteket, hanem hálát érzett, hogy még ha krízis hatására is, de új fejezetet nyitottak az életükbe, és ebből ő is profitált.  Miután a bizalom helyreállt, és mindkét fél felvállalta a saját érzéseit, gondolatait, fantáziáit, és vágyait, sokkal odaadóbban fordultak egymás felé, jobban figyeltek arra, hogy mit szeretne a társuk, mint előtte. Mivel megtapasztalták, hogy milyen törékeny a kapcsolatuk, nem a házasság megőrzésére törekedtek, hanem hogy önmagukat felpörgetve egymást pezsegtessék.

Közös célokat tűztek ki, meghatároztak randi napokat maguknak, tudatosságot vittek a mindennapokba.

A kapcsolatukba bekövetkezett törést úgy kezelték, mint egy olyan tapasztalást, amiből nem kérnek többet, így tudtak arra haladni, amit meg akartak tapasztalni. Együtt, szeretve egymást.

Laskai Nelli
házassági tanácsadó, életöröm tréner
a Boldognak lenni könyvek szerzője

Ma vagy hátralévő életedben a legfiatalabb! Kezdj el élni!
Segítő könyvek, módszerek, technikák a blogon.